Nagyi konyhabútora

Hermándy-Berencz Éva

A konyhabútor:  

 Nagymamám '50-es évekbeli konyhabútorát újítottuk fel. Azt az autentikus sárga-zöldet. Azt, amire megkérdezték, viccelek-e, hogy be akarom vinni a régi-új házunkba. Mi komolyan gondoltuk... Smirglivel csiszolva, jól terülő Tikkurila festékkel festve. Ecsettel, persze.Semmi gép, puszta kézi erő. A fiók fogantyúi az IKEA-ból származnak, nagyjából  nyolc évet vártam rá, hogy itthon is kapni lehessen azokat a kis porcelán virágocskákat, amik az első magyar katalógus konyhabútorán díszelegtek. A kulcsőrök saját kezű textilszivek. Hasznosak, mint azt az idő már bizonyította..

A konyhaasztal lábaira fékezhető görgőket szereltünk, így az asztal magassága pontosan olyan, mint a beépített pulté. Hétköznapokon összecsukva áll a fal mellett és pultként működik, de ha nagyobb munkák vannak, csak kigurítjuk és szétnyitva sok minden elfér rajta. Ha nagy vendégség van, a nappaliba gurul és szervízasztalként szolgál.  A  fiókján az IKEA-s fogantyúk. Az asztal lapjára az akkoriban méretre vágva  kapható szürkés,  vékony hőálló dekorlapot ragasztottunk, így aztán a forró edények sem okoznak gondot. (A konyhabútorhoz tartozó láda szintén fehér-kékben pompázik szennyesládaként a fürdőszobában). A konyhaasztal fölött lévő polc teljesen konkrétan szemétre volt ítélve. De szép formája miatt  kapott egy utolsó esélyt.  A Tikkurila festék jót tett neki.